3. Night, ~Light (A 13 éves kis cukorfalat!! :3 ❤)

Pillanat!! Mindjárt kezdem a részt csak keresek valamit.. Á meg van na kezdem is a történetet!!

Megcsókolt!!! Megcsókolt!! Sokáig csókolóztunk De hallottam hogy nyílik az ajtó, ezért ilyedtemben ellöktem magamtól.. Sajnos ő magával rántott és eggyütt estünk a földre.. Olyan pózba estünk hogy azt félre lehet érteni.
-Zero! Van valami ami egy idelye zavar!! Embert hoztál a házba!?? Ember szagot érzek!!-jött be egy szintén helyes fiú. ~De Zeronál nem helyesebb.. :3 Ja meg szerintem még csak 12 lehet..-Jajj bocsánat.. Valamit megzavartam.. -ezt meg tűz pirosan mondta.
-Nem! Félre érted!!-kiabáltuk egszerre.
Leugrottam gyorsan Zeroról és futottam a fiú után.
-Várj meg!!-kiabáltam utána.
Szerencsére odaértem. A fiú csak nézett és nézett.

-Nem zavartam meg semmit.. Ugye??

-Nem... Egyszerűen csak megbotlottam és rá estem..

-Huhh.. Már megilyedtem hogy Zero egy ilyen gyönyö.. Hogy.. Hogy.. Mindegy.. De te kivagy?? És mikor jöttél??

-Én Yorino Hatsuka vagyok. De szólíts nyugodtan Hatsukának oké? És a te neved mi?

-Light vagyok. Szabad meg puszilni téged??

-Ez egy kicsit zavarba ejtő.. De még gyerek vagy ezért persze..

-Ne nevezz gyereknek!! 13 vagyok!! És most megpuszillak!!

CUPP!! ;)

Folytatjuk!! 

2. Night, Zero ( még a neve is cuki!!😊)

Szépen lassan kinyitottam a szemem,és egy szobában találtam magam. Elég gazdag lehet az akinek ilyen szobálya van! :D Na mindegy. Odamentem egy ablakhoz, és kilestem egy picit. Egy kert volt előttem szép virágokkal és szökő kuttal. Kihajoltam egy kicsit, és akkor vettem hogy egy kastélyban vagyok. Hallottam hogy nyílik az ajtó,de nem fordultam meg. Néztem tovább a kilátást. Éreztem hogy átölel valaki. Szintén nem fordultam meg. Úgy voltam vele hogy minek?? Hiszen.. Tudtam ki az.. Az a fiú..
-Jó reggelt csipkerózsika!-úgy mondta ezt mintha a szeretője lennék.. S közben csókolgatta a nyakam..
-Álj le!-megfordultam. Amit meg is bántam mert a keze a fenekemre csúszott..-Miért vagyok itt?? És mi vagy te??
-Mert te vagy az én hercegnőm!
Amint ezt kimondta.. A szívem.. Valami arra késztetett hogy öleljem meg... A karjaiba akartam lenni.. Valami nagyon vonz benne.. De nem tudnám megmondani mi az. Egyre közelebb és közelebb jött..
-Én pedig a te herceged...-súgta a fülembe.
Megakarom csókolni.. Megbakarom csókolni... Na de álljon má' meg a menet!
-Ha te vagy az én hercegem.. Akkor... Megakarlak ismerni.. Például mi a neved.. Stb..-mondtam félénken s közben olyan vörös voltam,mint a vér..
-Csak neked.. Zero!-mondta szokásosan félelmetesen.
-A az az én ne nevem.. Yorino Hatsuka!!-dadogtam úgy mint egy hülye.
Megakart csókolni de befogtam a száját a kezemmel. Persze azonnal elvette a kezem.
-Mit akarsz tőlem még?-órdított rám.
-Sajnálom.. Még nem nagyon ismerlek.. És.. Kicsit..
-Amikor először találkoztunk hagytad!
-Mert... Csak mert! És amúgy is miért vagyok itt??
-Azért mert te a hercegnőm vagy.
-Megakarlak ismerni.. Nagyon..-jelentettem ki határozottan.
-Megtudhatsz amit akarsz! Cserébe, azt a ruhát veszed föl amit én akarok! És én foglak öltöztetni!-mondta úgy mint akinek perverz gondolatok vannak a fejében.
-Oké. Amúgy nem is vagy olyan félelmetes és vad. Először ilyennek hittelek. De most tök jó fej vagy!
-A vad még mindig igaz.. És a félelmetes is.. Csak ha veled vagyok.. Néha a boldogságoddal elnyomod a személyiségem.. Meg ha akarok valamit, akkor jön elő igazán az igazi személyiségem.. Főleg ha valamit már nagyon kívánok.. Mint most..-nagyon cuki volt amikor ezt mondta.. 💕
Meg akartam szólalni de..

1. Night, A titokzatos fiú (aki annyira helyes!! :3 Ohh kawaii!!)

Na már vártátok?? ;) Kezdem is!!

3
2
1

Éjfél fele lehetett.. Rosszul éreztem magam ezért kimendtem az erkélyre levegőzni.. Gyönyörű volt a kilátás és az égbolt is. Tele volt csillagokkal az ég, és az utcát megvilágította a holdfény. Minden olyan szép volt. Észrevettem egy fiút az utcán akinek véres volt a ruhája.

-Héj! Fiú!! Nem sérültél meg?? Aggódom egy kicsit!
A fiú rám nézett és a lélegzetem is elállt. Megdobbant a szívem. Egy szempillantás alatt felrepült vagy felugrott az erkélyre. Megilyedtem mert én fel nem tudnék ugrani, mert az erkélyem egy picit magasan van...

-Megsérültél?

A fiú csak nevetett és sokáig nézett. Persze én is őt.

-Té..

Nem tudtam befejezni a mondatot mert..

Megilyedtem. A szívem majd kiugrott a hejéről. Akaratom ellenére is sodródtam az árral, és becsuktam a szemem. Vártam hogy megcsókoljon de akkor..

Megnyalta a nyakam...Kicsit zavarba ejtő volt..

-Létszi hagyd ab..

Szintén nem tudtam befejezni a mondatot mert.. Megharapta a nyakam.. A vámpírok.. Léteznek...? Ő egy.. Ő egy... Ő egy vámpír?? Minden egyes kortyot hallottam.. Ahogy szívta a vérem.. Félelmetes volt... Amikor abbahagyta hátrébb léptem ilyedtemben.. Fájt a nyakam nagyon.. Fogtam ott ahol megharapott, nehogy mégegyszer megtegye.. Remegett kezem lábam..

-Mi vagy te?? -kérdeztem ilyedten.-Egy vámpír vagy??

Hirtelen megszédültem,és minden elhomályosodott.. Csak a fiú kacagását hallottam.. De már azt sem, és onnantól már semmit..

Folytatjuk!! ;)